A tihanyi ekhóhoz

Óh, Tihannak rijjadó leánya! Szállja ki szent hegyed közűl.
Ím, kit a sors eddig annyit hánya, Partod ellenébe űl.
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztúlt reményén Egy magános árva szív.
Egy magános árva szív.
Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek A boldogság karjain,
Vígadoznak a kies Fürednek Kútfején és partjain;
Addig én itt sírva sírok.
És te, Nimfa! amit én nem bírok, Verd ki zengő bérceden.
Verd ki zengő bérceden.
Zordon erők, durva bércek, szírtok! Harsogjátok jajjaim!
Tik talám több érezéssel bírtok, Mintsem embertársaim,
Kik keblekből számkivetnek
És magok közt csúfra emlegetnek Egy szegény boldogtalant.
Egy szegény boldogtalant.
Akik hajdan jó barátim voltak Még felkőltek ellenem,
Űldözőim pártjához hajoltak: Óh! miket kell érzenem,
Amidőn már ők is végre
Úgy rohannak rám, mint ellenségre, Bár hozzájok hív valék.
Bár hozzájok hív valék.
Nincsen, aki lelkem vígasztalja, Oly barátim nincsenek;
Vállat rándít, aki sorsom hallja; Már elhagytak mindenek.
Nincsen szív az emberekbe:
Hadd öntsem ki hát vaskebletekbe Szívem bús panasszait.
Szívem bús panasszait.
Lilla is, ki bennem a reménynek Még egy élesztője volt,
Jaj, Lillám is a tiran törvénynek S a szokásnak meghódolt.
Hogy vagy most te, áldott lélek?
Én ugyan már elhagyatva élek A tenger kínok között.
A tenger kínok között.
Óh, van-é még egy erémi szállás, Régi barlang, szent fedél,
Melyben egy bőlcs csendes nyugtot, hálást E setét hegyekben lél?
Hol csak egy kő lenne párna,
Hol sem ember, sem madár nem járna, Mely megháborítana.
Mely megháborítana.
Abban, gondolom, hogy semmi jussal Ellenkezni nem fogok,
Hogyha én egy megvetett virtussal Itt egy kőben helyt fogok,
S e szigetnek egy szögében,
Mint egy Russzó Ermenonvillében, Ember és polgár leszek.
Ember és polgár leszek.
Itt tanúlom rejtek érdememmel Ébresztgetni lelkemet.
A természet majd az értelemmel Bőlcsebbé tesz engemet.
Távol itt, egy más világban,
Egy nem esmért szent magánosságban Könnyezem le napjaim.
Könnyezem le napjaim.
Itt halok meg. E setét erdőben A szomszéd pór eltemet.
Majd talám a boldogabb időben Fellelik sírhelyemet:
S amely fának sátorában
Áll egyűgyű sírhalmom magában, Szent lesz tisztelt hamvamért.
Szent lesz tisztelt hamvamért.

• 
  

 

Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek, Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal, Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal Fizetek válaszodért.