Versek

A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hűvös estvén,
Lillámmal űlök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.
Itt egy üveg borocskát
A zőld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellő danái vannak
Kaskámba friss eperrel.
Egy öszveséggel íly sok
Gyönyörűt, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél? 

Szerelmes fogadás
Mért epeszted bánatokkal Lelkedet?
Ah, ne rontsd, ne rontsd azokkal Kedvedet!
Mért remegsz szerelmesedtől?
Ah, ki ijjesztett el ettől Tégedet?
Drága kincsem! csak te bírod Szívemet,
Míg örökre puszta sírod Eltemet.
Addig is, míg csak lehellek,
Tégedet forrón öllelek, Hívemet.
Csak te is hívedre nézzél Kedvesen,
Csókra új csókot tetézzél Szívesen.
Így lehet hívségbe lennünk,
Karjainkon megpihennünk Csendesen!
Jer, tekintsd meg e virágos Kerteket,
Hol bocsát a hold világos Színeket.
Csókjaink közt egybefolyjunk,
Új szerelmünkről danoljunk Verseket. 

Édes rabság
Ti, Páphuson nyitott, kacér Tekintetű leányok!
Ti minket édes ízletű Nyilakkal öldököltök. -
Mikor levert erőnk felett
Feláll királyi széketek: Reánk bodor kacajjal
Nehéz bilincset üttök.
Ti mézzel édesítitek, Ha maszlagot kevertek;
Ha megkötöztök is, selyem Kötésetek s virágszál. -
Kegyes Dione szűzei!
Ez a ti martalékotok Gyönyörködik s örömmel
Pihen bilincsetekben!